VA-PPP
A VAKOLATARCHITEKTÚRA GONDOZÁSA, MEGŐRZÉSE -A TÖRTÉNETI VAKOLAT, MINT ÖRÖKSÉG ÉRTÉK-(„RESTAURATION: PUTZE-PLÁTRES-PLASTERS") *
Szakmai helyzetértékelő szeminárium programja 2002. szeptember 27. (péntek)
(Építészettörténeti és Műemléki Tanszék együttműködésével) Helyszín: BME Központi ép. II. em. 61. tanterem
9.30-12.00 Délelőtti program
1. Megnyitó: A Porta Speciosa sorozata a gyakorlati Örökségvédelem érdekében (Vizi György elnök)
2. Bevezető: A vakolatarchitektúra megjelenései és örökségi értéke, válaszkeresés a gondozás-
megóvás kérdésére (Vukov Konstantin ügyvezető)
Előadások (munkacímek-tematika, kb. 25 perc időtartammal):
3. Vakolattal öltöztetett városok 1900 körül (Klaniczay Péter)
4. Az épületkutatás fontossága (Kráhling János)
5. A hagyományos anyagok 1900 körül (Déry Attila)
6. Rétegfeltárás és restaurátori felújítás (Bóna István)
Hozzászólás: Tisztítás szerepe a fenntartásban (Benedek Béláné) 12.00-13.00 Ebédszünet (büfé)
13.00-16.30 Délutáni program
Előadások (munkacímek-tematika, kb. 25 perc időtartammal):
7. Az analízis szerepe a felújítás anyaghasználati tervezésében (Musulin Béláné)
8. Osztrák-magyar együttműködés vakolatok analízisében (Orcsik Éva)
9. Vakolat és festék - a gyakorlat szemszögéből (Tóth Antal}
10-11. Műemlékvédelmi tapasztalatok rossz és jó esetekről {Tahi-Tóth Nándorné, Hadházy Aba)
16.30-17.00 Disputa
Felkért hozzászólás:
A mész szerepe (Dragonits Tamás DLA tiszteletbeli tagtárs) Társasház hagyományost követő felújítása (Dr. Mezős Tamás)

 

A MÉSZ SZEREPE, MÉSZFESTÉK A HOMLOKZATON
Dragonits Tamás
a Göteborg! Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora
A Svéd Építéskutatási Intézet svéd nyelvű B 4:1979 ismertető kiadványa alapján"
ELŐSZÓ
A mészfestékeket évszázadokon keresztül alkalmazták és a régebbi időkben csaknem az egyetlen olyan festék volt, mellyel vakolt homlokzatot színeztek.
Az építési technika változásaival, a városok hatalmas mértékű kiépítésével és átalakításával a má¬sodik világháború után a mészfesték több más régi anyaggal együtt kikerült a használatból, alkalmazási területe beszűkült régi templomok helyreállítására és más, kultúrtörténeti értékű épületekre.
A mészfesték iránti érdeklődés 1970 körül ismét éledni kezdett, ennek nyilván számos oka volt. A modern festékek közül sok nem mutatkozott olyan tartósnak, mint ahogy várták, emellett súlyos káro¬kat okoztak az alaprétegekben és nehéz volt karbantartani őket.
Az új festékekkel összehasonlítva, a mészfestékek különböző árnyalataikkal és színváltozataikkal szép és élő festékeknek bizonyultak.
Mindezeknek az előnyöknek elismerése ellenére sokat kell pótolni abból a szakmai tudásból, mely korábban általánosan elterjedt volt. Itt az ideje, hogy azt a tudást, amellyel jelenleg még rendelkezünk, kiszélesítsük és el is terjesszük.
A mészfestés tulajdonképpen nagyon egyszerű technika; ennek ellenére tájékoztatni kell mind az építtetőket, tervezőket, kivitelezőket, mind az építésvezetőket és szakmunkásokat.
Ezzel a háttérrel dolgoztatta ki az Építéstudományi Intézet a Stockholmi Városi Múzeummal és az Épí¬tési Hivatallal együtt azt a Tájékoztatót arról, hogy hogyan kell homlokzatokat mészfestékkel festeni.
Ebben az írásban a lehető legsokoldalúbb tájékoztatásra törekedtünk a mésztestés technikáját, fontos háttér-ismereteket és a konkrét kivitelezési ismereteket illetően.
Az a szándék vezetett bennünket, hogy összefoglaljuk, mit tudunk mondani ma erről a témáról az örö¬költ tudás és az új tapasztalatok alapján elindulva.
Roland Palsson a Svéd Műemlékvédelmi Hivatal vezetője
Nils Antoni a Svéd Építéskutatási Intézet igazgatója

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Kötőanyag
Kötőé rö Fúvás
Színsűrüsödés
Lepattogzás
Lemaródás
Kitöltöanyag
Mészálló pigment Karbonátosodás
Hasadozás Krétásodás
Oldószer Szerves anyagok Pigment Foltosodás Lehasadás Szórt vakolat
Mintás vakolat
Szintetikus Szuszpenzió Mállás Nemes vakolat

a festékek azon alkotórésze, melynek feladata a pigmentek és a kitöltőanyag össze¬tartása és az aljzathoz való rögzítése
a kötőanyag képessége színező pigment megkötésére
tisztítási módszer, mely abból áll, hogy egy szemcsés anyagot (mint például kvarc¬homok vagy acélhomok) nagy sebességgel lövelünk rá a felületre
festési hiba, ami azáltal keletkezik, hogy tökéletlenül kötött festékszemcsék ki¬oldódnak és ez foltokban vagy csíkokban erősebb pigmentációt eredményez
kisebb festékdarabok, pikkelyek leválnak az aljzatról
kémiai elváltozás és oldódás savanyú anyagok, például savak hatására
finoman elosztott, szilárd anyag, általában kis színezöképességgel, melyet hozzá¬adunk a festékhez mint szaporítóanyagot, hogy megjavítsuk egyes tulajdonsá¬gait, például konzisztenciáját és takaróképességét
olyan pigment, mely a mésszel keverve nem változtatja meg színét
a mész (kalcium-hidroxid) kémiai átalakulása a mészhabarcsban és mészfesték¬ben, ami azt jelenti, hogy a felhordott mész a levegő szénsavtartalmát felvéve bizonyos nedvesség jelenlétében mészkővé válik (kalcium-karbonát)
repedések egy festékrétegben - összefüggő háló formájában - a festett alap mélységéig
pigment és kitöltöanyag csökkent rögzítése egy festékréteg felületén a kötőanyag gyengülése miatt
folyadék, mely kémiai hatás nélkül feloldja a festékben lévő kötőanyagot
szénvegyületeket tartalmazó anyagok
színező finom szemcsés por, melyet kötőanyaggal összekevernek
egyenlőtlen világosabb, sötétebb foltok, illetve fátyolosod ások
azt jelenti, hogy vékonyabb vagy vastagabb rétegek elválnak az alaptól
enyhén durva felületű vakolat, bekevert kisebb köszilánkokkal vagy ezek nélkül, esetleg gyöngykaviccsal
olyan vakolat, melyre a száradás alatt mintát hordunk fel, például seprűvel vagy más szerszámmal történő megdolgozás által
mesterségesen előállított
lebegő anyag a keverékben, keverés közben
felületi réteg tönkremenetele, például napfény, levegő, eső vagy fagy hatására
anyagában színezett simító vakolat, melynek kötőanyaga mész és cement, gyak¬ran csillám hozzáadásával

A MÉSZFESTÉK TECHNIKÁJA ÉS TÖRTENETE
Az épület homlokzati vakolatának élettartama az épület sok egyéb szerkezetéhez képest korlátozott. Még mielőtt az egész épület felújításra megérne, a homlokzatokat általában többször kell javítani.
A régi időkben ez magától értetődőnek tűnt, az épületet olyan nagy beruházásnak tekintették, mely a jövőnek szól, és ezért jól karban kell tartani. Mind az építési metódusok, mind a renoválási technika hosszú idők során meg-megismételt karbantartáshoz idomult. A második világháború után azonban egy sor új anyag és építési technika lépett be; ezek sokat ígérő tulajdonságokkal rendelkeztek, és úgy tűnt, hogy az élettartamuk sokkal hosszabb lesz. A tapasztalat azonban természetesen hiányzott.
A javítások és karbantartási kérdések a hatalmas gazdasági növekedés idejében érdektelennek lát¬szottak. Ezekben az időkben szívesen alkalmazták azt a fogalmat, hogy „karbantartást nem igénylő" építő¬anyag. Sok régi építési módszert és anyagot feladtak és olyan újakkal helyettesítették, melyek pillanatnyi¬lag munka- és időtakarékosnak látszottak.
Az azóta eltelt évek során teljesen mást kellett megtanulnunk. Ma már tudjuk, hogy sohasem leszünk képesek az épületállományt oly ütemben megújítani {újjal helyettesíteni), mint ahogy azt az optimista években gondoltuk, és azt is tudjuk, hogy nincs „karbantartást nem igénylő" anyag. Ma már ismét számolnunk kell azzal, hogy egy épület hosszú időre szóló beruházási és karbantartási munkáit ehhez a felismeréshez kell idomítanunk.
Az 1950-es évekig a mészfesték gyakorlatilag az egyetlen általánosan használt homlokzatvakolat! fes¬ték volt - az un. nemes vakolaton kívül. Akkor azonban megkezdték csaknem teljes helyettesítését a könnyebben kezelhető mészcementfestékkel, leggyakrabban fröcskölve vagy szórva, és lassacskán elter¬jedtek a műanyag festékek is. Ezekkel az új anyagokkal teljes fedést lehetett elérni kevés munkamozzanattal és a festési szezon meghosszabbodásával.
Úgy gondolták, hogy az új anyagokkal hosszabb élettartamot is el lehet érni. Ma már többet tudunk erről.
Túl sok renovált - vakolt - homlokzatot kellett már ismét teljes renoválásnak alávetni, vagy intézke¬désre várnak olyan hibák miatt, mint például hámlás, abnormálisán erős piszkolódás, a festés alatti vakolat - esetleg falazat - sérülései.
Nem megfelelő homlokzatszínezö anyag ismételt alkalmazása mellett azonban várható, hogy a prob¬lémák csakhamar újra jelentkeznek. A műanyag kötőanyagú festékeket például csak kevés alkalommal lehet felújítani, utána a homlokzatokat teljesen újra kell vakolni.
A tapasztalatok azt mutatták, hogy a régebbi hagyományos mészfesték továbbra is felülmúlhatatlan maradt a meszes vakolatú homlokzatok ismételt karbantartásánál. A mészfesték gazdaságossági szem¬pontból is jó alternatíva, különösen, ha hosszabb perspektívában mérlegelünk.
A hagyományos mészfesték alkalmazásának első indoka talán mégsem csak műszaki alkalmassága és gazdaságossága, hanem megjelenése. Régi vakolt házaink túlnyomó többségét mészfestékre tervezték és a különleges színhatásokra, fényhatásokra, melyeket csak a mészfesték adhat. Aki csak egyszer meg¬látogatott egy régi földközi-tengeri várost fehérre meszelt, napfényben fürdő házaival, az tudja, hogy milyen csillogó fényt tud adni a teljesen színtelen mészfesték is. Másrészt egy színezett mészfestésű hom¬lokzat együtt él és változik az atmoszféra változásaival és a szemlélő nézőszögével, ami olyan hatás, melyre sok építész tudatosan törekedett.
A mészfesték általánosságban nagyon szépen is öregszik, amikor is a színek elmélyülhetnek és megérhetnek, még akkor is, ha az eredeti festékréteg nagy része lemállott az öregség vagy a hiányos karbantartás miatt.
Esztétikailag a mészfestéknek alig van párja, amit az a tény, hogy művészfestéknek is használják, megfelelően tanúsít. A mészfestékkel festett ház - mondhatjuk - nélkülözhetetlen benyomás egy hagyományos városképben.
A régi vakolt házakat napjainkig csaknem mindig mésszel festették, és mind technikai, mind küllemi szempontból követelmény, hogy a mészfesték maradjon meg kultúrtörténeti környezetben és minden olyan épületen, melynek műemlékvédelmi szempontból különös védelemben kell részesülnie.

A mészfesték egyike legősibb építőanyagainknak. Alapanyaga mészkő, különböző megjelenési formá¬ban (ősközet, rnészkőtörmelék vagy néha csígaház), amit erőteljesen felmelegítenek és később közönséges vízzel oltanak, majd ismét vízzel eresztenek fel, s ami a festésnél tiszta fehér színt ad.
Ha valamilyen színt akarunk elérni, általában finoman elosztott iszapot adagolunk hozzá természetes színezödésű mállott talajokból, az un. földfestékeket. Ha a mészfestéket a homlokzatra felfestjük, elvileg ugyanazok lesznek a tulajdonságai, mint a természetes mészkőnek. A földfestékek hallatlan tartóssága az alapanyagok évezredeken át tartó mállása a végeredménye, a nap, levegő és víz hatására.
A mészfestékben lévő alkotóelemek is nagyon egyszerűek. Nagyon egyszerű előállítani is őket, miután a nyersanyag csaknem korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll.
Az oltott meszet az alábbi módon készítik:
A kiválasztott és felaprított mészkövet izzásig hevítik, amíg a kőben megkötött szénsav eltávozik. Ezáltal a mészkőből égetett mész lesz. Az égetett, un. oltatlan mész úgy néz ki - amikor a kemencéből ki¬kerül -, mint egy kissé porózus mészkő, de bizonyos idő múlva, a levegő nedvességtartalmának hatására, porrá esik szét.
Az oltatlan mész erősen alkálikus és maró hatású. Ha az oltatlan mészhez vizet kevernek - mely heves reakciót kelt erőteljes felmelegedéssel -, a mész megoltódik. Az égetett mészből így lesz oltott mész.
Ha a meszet pusztán olyan mennyiségű vízzel oltják, ami a reakciónál fel használódik, a termék por lesz, un. mészpor. Ezt az eljárást száraz oltásnak nevezik és általában ezt használják a gyári előállításnál. Ha azonban a meszet többlet vízzel oltják, a termék tésztához vagy tejleveshez lesz hasonlítható, attól füg¬gően, hogy mennyi vizet adagolunk hozzá. Ez az un. vizes oltás a régi, hagyományos módszer.
A vizes oltású meszet medencében vagy meszes gödörben tárolják és nedves állapotban szállítják zárt hordókban vagy műanyag zsákokban. A száraz oltású mészport légmentes papírzsákokba lehet csomagolni és szárazon kell tárolni.
Az oltott mész tulajdonságai különböző tényezőkön múlnak: a mészkő összetételén, az égetésen, az oltás módszerén, a tároláson.
Bizonyos idegen anyagok a mészkőnek színt adhatnak, leggyakrabban enyhén kékeset, más anyagok a hidraulikus tulajdonságokat adhatják, azaz, hogy a mész víz alatt is köt.
A festéshez felhasznált mésznek azonban olyan tisztának kell lennie, amennyire az lehetséges.
Az égetésnek megfelelő hőfokon kell törtennie és az év megfelelő időszakában. A rosszul égetett mész az oltásnál nem oltódik meg teljesen, un. oltási maradványok állnak elő, szürkés lesz vagy szennyezett, Égési maradványok, mint hamu, kén stb. nemkívánatosak a festő mészben. Fatüzelésnél nem képződnek szennyeződések.
Az oltás és tárolás módszerei erősen kihatnak a végtermék tulajdonságaira. Sok adat van a mészpép tárolásának jelentőségére. Nem tudjuk pontosan, hogy a hosszú tárolás milyen kihatással van, de tapasz¬talat, hogy az állag ezáltal rugalmasabbá, simábbá válik. A száraz, illetve nedves oltás a kristályformációk¬nak más alakot ad, ami a kész festék tulajdonságait is különbözővé teszi.
A vizesen oltott mész pálcikás vagy halpikkelyes struktúrája adja a keményebb, átlátszóbb vagy már¬ványhoz hasonló festékréteget, más fénytörő tulajdonságokkal, mint a szárazon oltott mész. A szárazon oltott mész tompább fényű, az enyves festésre jobban hasonlító krétás megjelenést ad. Ezért lehetetlen például egy középkori mészfestést olyan festékkel javítani, amit mészporból állítottak elő; ha a javításnak ugyanúgy kell kinéznie, mint az eredetinek, a festést is - az eredetihez hasonlóan - nedvesen oltott mész¬ből kell készíteni.
Ha mészfestékkel festünk, azaz oltott mész és víz keverékével, akkor a víz legnagyobb része és a mész egy része az alaprétegbe beszívódik, a vízmaradék elpárolog és ott marad a vékony réteg-oltott mész.
A rögzítés tehát kezdetben mechanikus. A levegő szénsavtartalma által bizonyos mennyiségű nedves¬ség jelenlétében a későbbiekben kémiai átalakulás történik. Az oltott mész átalakul mészkővé, a mészfes¬ték karbonátosodik. Ilyen módon visszakerültünk a kiindulóponthoz: - mészkő - égetett mész - oltott mész - mészkő.
Ha a feltételek megfelelőek és a munkát jól végeztük, a megkeményedett, karbonátosodott mész¬festék Összefüggő réteget alkothat a mész vakolattá l vagy mészkővel, melyre felfestettük, részben kémiai¬lag kötve az aljzathoz.

A mészfesték több tulajdonsága egyezik a mészkő szokott tulajdonságaival: viszonylag kemény, meg¬lehetősen rideg, fény- és színálló, de érzékeny savanyú anyagokkal szemben. A festéket ezért nem támadja meg a nap és a tiszta viz, de megtámadhatja például a kénsavas eső. A kénes szennyeződések átalakítják a mészkövet gipsszé, aminek nagyobb a térfogata és kisebb a szilárdsága. A mészfesték tehát gyorsabban maliik napjaink kénnel szennyezett környezetében, mint korábban. Mindezek ellenére a mészfesték élet¬tartama ma is tekintélyes. Minden mész-, illetve karbonáttartalmú építőanyag ugyanilyen támadásnak van kitéve: a mészhabarcs, a cementhabarcs, a beton, a mészkő, a márvány, a mésztartalmú homokkő, a mész¬homok tégla.
Kénsav + mészkő -> gipsz + széndioxid H20 + H2S04 + CaC03 -> CaS04 • H30 + C02
•*
A mészfestéket marja a kénsav, de ő maga óvja az alatta lévő matériát, például a vakolatot az ilyen marástól. A kénsav tartalmú eső átalakítja a mészfesték legkülső rétegét gipsszé, de egyúttal az esővíz semlegessé válik azáltal, hogy a kén megkötődik a gipszben. A festékrétegbe, a vakolatba mélyebben behatoló eső tehát így már nem lesz maró hatású. A mészfesték lassú ellenállásával egyidejűleg az alatta lévő rétegek védelmet kapnak.
Hasonló védelmi elvet alkalmaznak a rozsda elleni védelemnél, amikor az acélt behorganyozzák: a cinkréteget feláldozzák az acél érdekében.
A mészfesték tartóssága a maró hatások ellen a festékréteg vastagságától függ. Minél vastagabb a réteg, annál több meszet kell a kénsavas esőnek lemarnia, mielőtt az alsó rétegekre is hatni tudna.
A probléma az, hogy minél vastagabb a mészréteg, annál nagyobb a veszély, hogy lehasad, leválik! A leválás veszélyét csökkenthetjük úgy, hogy a mészfestéket sok vékony meszeléssel hordjuk fel. A pusz¬tán mészvízzel és pigmenttel készített festék nagyon alacsony mésztartalmú és ezért ellenálló képessége rossz. Ilyen festékeket tehát külső munkáknál nem szabad felhasználni.
A mészfesték jó szilárdságúvá válik hasonló tulajdonságú aljzaton, mint amilyen például a mész¬vakolat; mivel más esetekben a kötődés főleg csak mechanikus, ezt a fajta festéket csak porózus ásványi anyagokkal készített vakolaton, kövön és téglán lehet igazán felhasználni. A festék rosszul tapad fához és más szerves anyagokhoz és fémekhez is. Olyan ásványi anyagokon sem tapad, melyeket szerves anyagok¬kal kezeltek, például vakolaton, amit olajfestékkel, műanyag festékkel vagy hasonlókkal már befestettek. A mészfesték olyan vakolaton sem alkalmazható, amit korábban ásványi szilikátfestékkel festettek be.
A mészfesték nedvesség! tulajdonságai csaknem azonosak a mészhabarcséval, és nagyon hasonlóak azokhoz a habarcsokéhoz, amelyeknek nem magas a cementtartalmuk. A mészfesték erősen nedvszívó és csaknem ellenállás nélkül ereszti át a vízgőzt. A homlokzati mészfesték nem akadályozza meg, hogy a külső fal beszívja az esővizet, de azt sem, hogy az kiszáradjon. A falazat vízben oldódó sói általában akadályoz¬tatás nélkül hatolhatnak át a festékrétegen, de a festés aljzatának porozitása és kiszáradása által néha le is dobhatják a festékréteget.
A mészfestést olyan régen használják, amióta csak falazott épületet építenek,
Igen hosszú tapasztalataink vannak magáról az anyagról, a kivitel technikájáról és a festett felületek tartósságáról - különböző körülmények között,
Az 1940-es évek körül kezdték komolyabban próbálni a mészcementfestékeket alternatívaként. Sok¬kal ezelőtt alkalmaztak már lenolajfestékeket igényesebb tégla-, illetőleg köépületek időjárásnak jobban kitett részein, néha magán az egész házon.
Korlátozottan a szilikátfestékeket is alkalmazták a homlokzatokra az 1900-as évek körül.
A háború utáni időkben a mészfestéket és az olajfestéket mind inkább kiszorították először a mész¬cementfestékek, de főleg a különböző müanyagbázisú festékek. Ma ezért nagyon sok különböző össze¬tételű homlokzatfesték van a piacon. Az új termékekkel kapcsolatban szerzett rossz tapasztalatok oda vezettek, hogy feltűnően sok eltűnt a kereskedelemből már néhány év után. A különböző termékeket in¬tenzív reklámozással is igyekeztek népszerűsíteni, melyeknek tájékoztatásai nem minden esetben voltak helytállóak. Igen sok esetben azonos név alatt eladott festékek összetétele átfogó változáson ment keresz¬tül és ezáltal műszaki tulajdonságaik is, anélkül, hogy ez a reklámokból kitűnt volna.

Még szakképzett fogyasztónak is igen nehezére eshet a megfelelő termék kiválasztása. Nagy szükség van tehát a fogyasztó tárgyilagos felvilágosításéra. Ugyanakkor nehéz ilyet egyértelműen megadni. Még nagyon tökéletlen a tudásunk arról, hogy hogyan hatnak ki a klimatikai, fizikai és kémiai folyamatok a kü¬lönböző festékanyagokra. Mindezek ellenére, mai tudásunkból és tapasztalatainkból kiindulva, egy sor fontos következtetést tudunk levonni és bizonyos ajánlásokat is adhatunk.
A régi mészfestékeken kívül egy sereg festéktípus van a piacon. A választék elég gyorsan változik.
A homlokzati festéknek két fő funkciója van: egyrészt az épületnek meggyőző arculatot ad, másrészt védelmet nyújt az alatta fekvő homlokzati anyagok számára. A tulajdonképpeni védelem, amit egy festék a homlokzat felületének ad, bizonyos klimatikus tényezők elleni védelem. A lábazat fölött a mechanikus behatás általában oly kicsi egy homlokzatnál, hogy a külső homlokzati rétegnek nem kell túl erősnek len¬nie. A homlokzati festéknek mechanikusan nem kell erősebbnek lennie annál, minthogy tűrje az esőt és szelet, és ne pattogjon le. Ennél nagyobb kopási ellenálló képesség és tapadás éppen a jövőbeni renoválást nehezíti meg. Egy jól kivitelezett mészfestésnek ilyen szempontból ideálisak a tulajdonságai, míg a mű¬anyag festékek felületi erőssége és tapadása károsíthatja az alatta fekvő rétegeket.
A homlokzati festék által nyújtott védelem ezért elsősorban az időjárásra irányul. Gyakran főleg arra gondolunk, hogy a festék védje a homlokzatot az eső okozta beázás ellen. A homlokzati vakolaton, illetve falon minden esetben jelenlévő kis repedéseken a víz behatol és ezért nem lehetséges, hogy a festékkel vagy impregnálással megvédjük a homlokzatot a beázástól anélkül, hogy káros mellékhatások ne jelent¬keznének. A fontos ezzel szemben az, hogy a homlokzati festék olyan könnyűvé tegye a nedvesség és a sók útját kifelé, amilyen akadálytalan utat ezeknek csak biztosítani lehet.
A páraszállítást lehetővé kell tenni mind folyadék, mind gőz (pára) formájában. Valamely víztaszító festékkel a gyakorlatban nem lehet megakadályozni azt, hogy az esővíz behatoljon az alsóbb rétegekbe, ugyanakkor a festék megakadályozhatja vagy megnehezítheti a homlokzat kiszáradását. Ezért a kiszára¬dási folyamat ismerete a legérdekesebb egy festéktípus kiválasztásánál.
A homlokzat elpiszkolódását korlátozhatjuk azzal, hogy olyan sima felületet adunk, amilyen csak le¬hetséges. Ugyanakkor nem lehet ez a felület ragadós vagy elektrosztatikusán feltöltött.
Az ipar és a fejlett közlekedés által erősen szennyezett városi légkörben a homlokzati felületnek eny¬hén mállónak kell lennie, a festéknek „vedlenie" kell, hogy tisztán tartsa magát. A simán festett mészfes¬tékfelületek viszonylag tisztán tartják magukat pusztán a természetes esölemosás által mindaddig, amig a festék teljesen le nem mállott. Valamely szintetikus, szerves festéktípussal kezelt szemcsés felület éppen ellenkező tulajdonságokat mutat, ezért különlegesen keménnyé válik és egyenlőtlenül piszkolódik.
A szerves festékek ellenállóképesek többek között az esővíz kénsavtartalmú anyagaival szemben, a fes¬téket az eső nem marja. Ez azonban egyidejűleg azt is jelenti, hogy az agresszív esővíz, mely a festékréteg elkerülhetetlen repedésén át behatol, teljes maró erejével támadhatja meg a festék alatti rétegeket. Vakolt felületek esetén ezért kimaródások jelennek meg lassanként a festék repedései mögött, amelyek egyéb károsodásokat siettetnek, egyúttal pedig megnehezítik a felületi javításokat.
Az organikus festékek legtöbbje nem engedi át a vizet a sértetlen festékrétegen. Néhányan közülük jelentéktelen mértékben engedik át.
A gyártó cégek által ajánlott mélyalapozás különböző víztaszító anyagokkal szintén jelentős vízzárást eredményez. Ez zárat jelent mindkét irányban, tehát a fal vagy vakolat felöl is. Gyakorlatilag azonban min¬den szerves festék átengedi a vízpárát, ami által bizonyos - de sok esetben nem elégséges - kiszáradás történik a festékrétegen keresztül.
Magas kiszáradási szükséglet esetén, például talajnedvességnél, ez a kizárólag páraáteresztés általá¬ban nem elégséges.
Ha a nedvesesség kapillárisán mozog - azaz folyadék formájában - a vakolaton keresztül, akkor a víz sókat old ki a falból. Sók lehetnek a talajnedvességben, de a téglában, habarcsban is stb. A falban vándor¬ló folyadék tehát nem tiszta víz, hanem sóoldat. Amikor a nedvesség a vakolat felületéhez közeledik, a sók kristályos formában válnak ki vagy a külső síkon, vagy még a vakolatban. A vakolatban képződő kris¬tályok lassan tönkreteszik azt.
Az úgynevezett sómállás emlékeztet (és gyakran összetéveszthető) a fagy által okozott repedésre. A mészfesték megengedi a sók távozását, a szerves festék azonban elzárja útjukat.

A régi épületekben sokszor magas a nedvességtartalom bizonyos falszakaszokon - például a talajned¬vesség felszívódása által -, ami miatt a fal sótartalma a normális fölé emelkedik. Mind a vakolatnak, mind a festéknek ilyen esetekben jó nedvszívó képességűnek kell lennie, hogy szállíthassák az esetleges sófel-halmozódásokat.
A víztaszító homlokzatkezelések szerves festékekkel, szilikonokkal vagy sztearin származékokkal azért kifejezetten alkalmatlanok ilyen esetben. Ha a víztaszító bevonat tapadóképessége alacsony, akkor leválik, ha azonban magas, az alatta lévő réteg megy tönkre, azaz a vakolat vagy a fal. A mészfesték és a mész¬vakolat mutatkozott a legkevésbé kockázatosnak, de a mészcementfesték és kis cementtartalmú javított vakolat is elfogadható.
Nedvességfoltok vagy felületi mállások a vizes mészfestett falon nem tekinthetők hibának, hanem éppen azt mutatják, hogy a nedvességszállítás működik.
A gyárilag előállított mészfesték szárazon oldott mészporon kívül kitöltöanyagot is tartalmaz őrölt mészkő és bizonyos organikus adalék formájában, melyek az esetek többségében ártalmatlanok. A gyári¬lag előállított festék ebben az összetételben legnagyobbrészt azokat a tulajdonságokat mutatja, mint a ha¬gyományos mészfesték.
A festék mindkét típusa mészhabarcson viselkedik a legelőnyösebben. Könnyű javítani, sohasem ká¬rosítja az alatta lévő rétegeket és megóvja ezeket a savas marásoktól. A nedvességgel szembeni viselkedé¬sük azonos, mechanikus tulajdonságaik lényegében hasonlóak. A különbség főleg a festési technikában, a rétegvastagságokban és a megjelenésben van.
Az öregedéssel és tapadással kapcsolatos tapasztalatok egyelőre még túl rövid életűek ahhoz, hogy biztonsággal ítélhessük meg a gyárilag előállított festék és a hagyományos festék tulajdonságainak kü¬lönbségét. A gyárilag előállított mészfesték általában tompább fényű és vastagabb réteget ad, ami egyes homlokzatok esetében előnytelen lehet.
Mindaz, amit ebben a címben a mészfestékről mondtunk, alapvetően a hagyományos mészfestékre vonatkozik, de lényegében alkalmazható a gyárilag előállított mészfestékekre is. Jegyezzük azonban meg, hogy olyan gyárilag előállított mészfestékek, melyeknél a szerves adalékok nem ismertek, eltérő tulajdon¬ságokkal is bírhatnak és ezért ezeket kerülni kell.
A festékek kiválasztásánál összetételükről komplett tájékoztatást kell követelni.

 

VISSZA A FŐOLDALRA