A KONFERENCIA PROGRAMJA

1.NAP
2003. április 24. - csütörtök
12.00 Érkezés a Kos Károly Iskolaközpontba
Sepsiszentgyörgy, Gábor Áron u. 18.
12.00 A vendégek fogadása. Regisztráció.
Csoportbeosztások. Szállásfoglalás
Ebéd az iskola éttermében

KŐ* KAROLY

/EP/I/ZENTGYÖRGY /FÁNTU GHEOROHE

14.30

Városnézés három csoportban

A. csoport Kísérő tanárok: Vass Lilla, Köllő Zsolt
Ismertetőt tartanak: Niczuly Árpád, Mihály Csongor diákok
B. csoport Kísérő tanárok: Csákány Emőke, Deák Miklós
Ismertetőt tartanak: Szőcs Tibor, Baló Alpár diákok
C. csoport Kísérő tanárok: Mihály Emese, Szabó Andrea
Ismertetőt tartanak: Csősz Szilárd, Antal Adél diákok.
A csoportok 16.45 órakor találkoznak a Megyei Könyvtár előtt.
17.00 Ünnepélyes megnyitó a volt Vármegyeháza Dísztermében.
A vendégeket köszönti: Kiss Imre, a Kos Károly Iskolaközpont igazgatója
Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere Szavalat: Reményik Sándor: Az építész fia, előadja Bíró Csilla diák
Vendégeknek és tanároknak: Fogadás és baráti beszélgetés a Sepsiszentgyörgyi
Polgármesteri Hivatal Dísztermében.
Diákoknak: Vacsora az iskola éttermében, majd diszkó.
Felügyelő tanárok: Köllő Zsolt, Szerző Árpád, Bartha Ferenc, Ceangau Sándor
D.J.: Hágel Oszkár diák.

2. NAP
2003. április 25. - péntek
6.00
Ébresztő
Reggeli az iskola éttermében.
8.00
Autóbuszos kirándulás Brassóba (Brasov, Kronstadt) Brassó: A régmúlt. Három nemzet együttélése. Az utazás során és a helyszínen ismertetőre kerül sor.

1. busz:
A. csoport: Kísérők: Márton Hajnal, Küllő Zsolt tanárok,
Niczuly Árpád, Mihály Csongor diákok
2. busz:
B. csoport: Kísérők: Péter Sándor, Mihály Emese tanárok,
Szőcs Tibor, Török Csilla diákok.
3. busz:
C. csoport: Kísérők: Komán László, Deák Miklós tanárok,
Simon Zsolt, Molnár Miklós diákok.
11.00 Indulás Sepsiszentgyörgyre
12.00 Ebéd az iskola éttermében
13.15 Autóbuszos kirándulás (a csoportok nem változtak)
Út közben ismertetők:
- Zágon: Diákelőadás: Mikes - Szentkereszty udvarház
Református templom
- Gelence: Diákelőadás: Szent Imre - templom
- Kézdivásárhely: Diákelőadás: Udvarterek
Az erről szóló dolgozat bemutatására a Kézdivásárhelyi Város- és Céhtörténeti Múzeum nagytermében kerül sor. Utána csoportos séta a város központjában.
Kb. 19.00 Érkezés Csernátonba, a Haszmann Pál Múzeumba.
A vendégeket fogadja és rövid ismertetőt tart a házigazda: ifj. Haszmann Pál. Ezalatt a vörösboros pincepörköltet Nagy László mesterszakács készíti a Sepsi¬szentgyörgyi Iskola udvarán.

21.30

Visszatérés a szálláshelyre, lakoma, régi zene.

3. NAP

2003. április 26. - szombat
6.00 Ébresztő. Reggeli az iskola éttermében.
8.00 Diákelőadások a környékbeli építészeti em-
lékekről
/EP/l/ZENTGYÖROY /FÁNTU GHEORQHE
Helyszín: Megyei Könyvtár, Gábor Áron Díszterem

10.00 Szünet. Poszterek felrakása - minden iskola
a számára kijelölt kiállítótáblára kitűz 3 db A/3 méretű posztert. Téma: Értékmegőrzés és/vagy Kos Károly
10.30 Diákelőadások a környékbeli építészeti emlékekről (folytatás)
Helyszín: Megyei Könyvtár, Gábor Áron Díszterem
Séta a Székely Nemzeti Múzeumban. Diákelőadások.
14.10 Diákelőadások: Helyszín: Megyei Könyvtár, Gábor Áron Díszterem
16.00 Szünet. Előkészületek a vetélkedőre.
16.45 Vetélkedő
Téma: Háromszék építészeti öröksége (a kirándulások és az elhangzott dolgoza¬tok alapján)
Vezeti: Péter Sándor tanár. Zsűri: Kónya Ádám, Gy. Lovassy Klára.
Eredményhirdetés. Díjkiosztás.
18.45 A konferencia hivatalos zárása
- Blága Géza ny. tanár 48-as nótákat énekel
- A következő helyszín kiválasztása.
- A vándorbot átadása.
- Kiss Imre igazgató zárszava.
Diákoknak: Vacsora az iskola éttermében, majd szabad program.
Tanároknak, vendégeknek, szervezőknek: közös vacsora a Kolcza vendéglőben.

4. NAP
2003. április 27. - vasárnap - hazautazás
Ébresztő, reggeli és úticsomag átvétele.
7.00 Indulás az iskola előtti parkolóból.
Kb. 13.00 - 14.00 Vajdahunyad
Kb. 18.00 Érkezés Szegedre
Kb. 21.00 Érkezés Budapestre



HÁROMSZÉK SZELLEMTÖRTÉNETÉRŐL

Péter Sándor, tanár

A most következő néhány órán át olyan világba nyernek bepillantást, amely hosszú időn át szinte teljes egészében az ismeretlenség ködébe veszett, s mely ködnek a fenntar¬tása különösen a múlt század derekától már-már törvényerőre emelkedett szerte Erdélyben. Persze, Háromszéken is. Az egymás után felolvasásra kerülő dolgozatok e vidék épített örökségét, e múltból megmaradt csodálatos épületek, létesítmények töredékét mutatják be, mintegy ráta-pintva fájó sebeinkre, s részben a lehetőségekre is, ame¬lyek még segíthetnek összeomlás előtt álló építészeti műemlékeink megmentésében.
Nyilván, a kialakítható kép akkor lesz némileg teljesebb, ha főleg azok számára, akiknek mind ez ideig nem sikerült még Háromszéken megfordulniuk - így alkalmuk sem adódott bepillantást nyerni a Kárpátkanyar ölelésében meghúzódó tájegység életébe -, pár szóban legalább eligazítást nyújtsunk szülőföldünk szellemi örökségéről, az innen elindult, s az egyetemes magyar kultúra, művelődés egész fényes pályáját befutó csillagokról.
Talán tudják, Háromszék, hivatalos nevén Kovászna megye Románia legkisebb megyéje, mind területét, mind lakosságát tekintve. Valamikor, Magyarország részeként is az egyik legkisebb megyének számított. Érdekességként viszont hadd jegyezzem meg, hogy alig volt Magyarországnak olyan sarka, amely annyi szellemóriást, tudós elmét bocsátott volna útjára, mint a kicsi Háromszék. Itt most nem lehet célom, hogy túl hosszúra nyújtsam a listát, ám feltétlenül hangsúlyoznom kell, sokan voltak olyanok, akik a szellem egyik-másik területén úttörők voltak, a legelsők azon az úton, amely a kiteljesedéshez vezetett.
Dózsa György, aki Dalnokon született, az 1514-es parasztháború során olyan hadvezéri tehetséget mutatott fel, amelyre ma is csodálattal lehet tekinteni. Kardját, elméjét, természetesen a magyar-török háborúkban csiszolta. Akár sorsszerűnek is tekinthető, hogy ebből a kicsi háromszéki faluból kerültek ki ismert, elismert hadvezérek a későbbi századokban is.
A mai Háromszékhez tartozó Erdővidék peremének nagy szülöttje Apáczai Csere János (1625-1659). Igaz, szülőfaluját, Apácát az Olt elválasztja ugyan Erdővidéktől (így hivatalosan Brassó megyéhez sorolták), de szellemiségében, hagyományaiban, természetes vonzódásában nem oda, hanem Erdővidékhez tartozik. Csere János a presbiteriánus mozgalom legjelentősebb magyar képviselője volt, a magyar nevelésügy és tudományfejlesztés kiemelkedő úttörője. „Ma¬gyar Enciklopédia" című műve az első magyar nyelvű tudományos mű, az első lépés a magyar tudományos nyelv megteremtésének útján.
Mikes Kelemen (1690-1761) Zágonban született, ő a magyar széppróza legragyogóbb művelőinek egyike, illetve, őt tekintjük a magyar széppróza rendkívüli íráskészséggel és stílusérzékkel megáldott első jeles képviselőjének. Igaz, halhatatlan írása, a „Törökországi levelek" kissé megkésve került a magyar olvasók asztalára, de így is úttörője, megalapítója lett annak a csodálatos prózaírói nyelvnek, amely jóval később, a XIX. század második felében, a XX. században bonta¬kozott ki teljes pompájában. Távol a szülőföldtől, az anyanyelv bölcsőjétől, Mikes olyan magyar szépírói nyelvet használt, amely ma is csodálatunkat váltja ki tisztaságával, egyszerűségével.
Bőd Péter (1712-1769), az első magyar nyelvő irodalomtörténet a „Magyar Athenás" írója Csernátonban látta meg a napvilágot. Kis írói lexikonában 500 szerzőt mutat be, közülük soknak neve nem is maradt volna fenn.

Hermányi Dienes József (1699-1763) szintén Erdő vidék szülötte. „Nagyenyedi Demokritus" című, 339 hosszabb- rövidebb elbeszélést tartalmazó gyűjteménye az egész XVII. századvégi és XVIII. századbeli erdélyi társadalom leggazdagabb és legszínesebb bemutatása.
A Nagy ajtóra visszavonult Cserei Mihály (1668-1756) magyar nyelvű históriáját, az Erdélyről szóló történelmi írását későbbi korok neves írói, költői, történészei nagy előszeretettel használták forrásanyagként.
Torja község nevének hallatán az Aporok jutnak eszünkbe. Ez a legendás hírű székely nemesi család számos éles elmét adott a magyarságnak, közülük talán a legkiválóbb Apor Péter (1676-1752), kora legjelentősebb emlékiratíróinak egyike, akinek „Metamorphosis Transylvani-ae" (Erdélynek változása) című könyve a nemesi konzervativizmus első irodalmi megnyilvánu¬lása, az ódon udvarházak, az elfelejtett gyönyörű táncok, az érdekes öltözetek, szokások ma is él¬vezhető leírása.
Baráti Szabó Dávid (1739-1819), aki Baróton született, Kazinczy Ferenccel és Batsányi Jánossal alapította Kassán az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot (Kassai Magyar Museum), ő tette népszerűvé magyar nyelven a klasszikus időmértékes verselést.
Körösi Csorna Sándor (1784-1842) útja a Kovászna melletti Csomakőrösről indult, s Indiában, Darjeeling-ben fejeződött be. A magyarok őshazájának felkutatására indult, s bár ilyen irányú álmai nem teljesedtek be, útja nem volt hiábavaló. A kiváló nyelvtudós a buddhizmus egyik első tanulmányozója, a tibetológia megalapítója lett. Elkészítette az első tibeti nyelvtant és a tibeti-angol szótárt. Nevét Japántól Londonig nagy tisztelettel ejtik ki. Munkásságáról Amerikában is elismeréssel szólnak.
Gábor Áron (1814-1849) a székely agyafúrtság jelképe. Az 1848-49-es forradalom idején a be-recki származású ezermester ágyúkat öntött, lőszert gyártott, s óriási érdeme volt abban, hogy a piciny háromszéki hadsereg a hídvégi csatában megfutamította a sokkal felszereltebb, számosabb császári csapatokat. Nevét ugyanúgy népdalba foglalták, mint Rákócziét vagy a Kossuth-ét.
A híres amerikai utazó, Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) az erdővidéki Bölönben született. Nevét az észak-amerikai utazásáról írt csodálatos könyve röppentette fel a csillagok közé. Az „Utazás Észak-Amerikába" című alkotása a reformkori nemesség mindennapi bibliája volt. Elsőként írta le élményszerűen az amerikai demokrácia vívmányait, a polgári társadalom lehetőségeit.
Barabás Miklós (1810-1898) a magyar biedermeier festészet legjelentősebb művésze, a köz¬életi portréfestészet kiemelkedő művelője.
A Sepsiszentgyörgyön született Gyárfás Jenő (1857-1925) történeti témájú festményeivel, arcképeivel vált a korszak egyik legismertebb festőművészévé.
Mikó Imre gróf (1805-1876) neve összekötődött egyrészt az 1848-49-es Erdéllyel, másrészt a bukás és a kiegyezés utáni időszakkal. A forradalom idején aktív szerepet vállalt, a kiegyezés után Magyarország közmunka-, és közlekedésügyi minisztere. Több híres kollégium anyagi és erkölcsi támogatója, színházak segítője, egyesületek elindítója. Nem hiába illették Erdély Széchenyije névvel.
A magyar népköltészet csodás világának szerzett hírnevet a Nagyajtán született Kriza János (1811-1875) unitárius püspök, költő, a „Vadrózsák" című, az első székely népköltési gyűjtemény összeállítója. A legtöbb klasszikus népballadánkat ő jelentette meg először.
Kisbaconban született, és Erdély elszakítása után, Budapestről oda tért vissza Benedek Elek (1859-1929), akinek meséi, mesefeldolgozásai minden mesekedvelő könyvespolcán megtalálhatók. „Cimbora" címen szerkesztett lapja az 1920-as évek legszínvonalasabb magyar gyermekújságja volt, s a Kárpátmedence minden magyarlakta vidékét magához ölelte.
Ez a rövid, mindössze pár személyiségre tekintő bemutatás korántsem teljes. Háromszék ugyanis valósággal ontotta a nagy embereket, akik közül sokan valóban káprázatos pályát futottak be, mások pedig, ha szerényebben is, de öregbítették, messze földön híressé tették ezt a vidéket, Háromszék nevét.

 

Első nap

A VÁROSNÉZŐ SÉTA
(A három csoport ugyanazt az utat járta be, csak ellenkező irányokban)
Sepsiszentgyörgy a Keleti Kárpátokban, az Olt és Fe¬keteügy folyók irányát követő utak találkozásánál kialakult település. Tengerszint feletti magassága 520-580 m. A város átlagos hőmérséklete 7,6 °C, a januári - 4,5 °C és a júliusi 18,2 °C.
A várost átszeli a Brassó Csíkszereda vasútvonal és innen indul a Bereck végállomású felső háromszéki szárnyvonal.
A Brassói belkárpáti medence központi övezetében, az Olt forrásától 122 km-re, a 45°52' föld¬rajzi szélessége és a 25°49' földrajzi hosszúság kereszteződésénél fekszik.
A város nyugati peremén az Őrkő (633 m) nevű sziklatömböt és a nyugatra elterülő hegyek kőzeteit krétakori homokkő alkotja.
A hegyképző erők emelkedő - süllyedő mozgásainak utóhatásait, a város területén megtalálhatjuk a Szemerja patak völgyében a Büdöskút, a Győrbíró fürdő, a Súgás út menti és a Súgás-fürdői borvízforrásokban és mofettákban.
A város alaprajzát az aránylag változatos felszíni formák határozzák meg.
1897. január 27-én királyi adománylevél szentesítette az ifj. Gödri Ferenc polgármester által tervezett címerjavaslatot.
Kos Károly Iskolaközpont - főépületét Kos Károly terve alapján építették fel. A kommunizmusban mint textilipari iskola működött, majd 2000-2001-ben összevonva a „Perspektíva" Épí¬tészeti Szakközépiskolával, felvette a „Kos Károly Iskolaközpont" nevet.
Jelenleg az oktatás három nagy irányban működik.
- könnyűipar
- építészet és famegmunkálás
- sport
Jobbra van a Tervező Intézet és a volt Építészeti Vállalat épülete. Balra - vele szemben - látható a Székely Nemzeti Múzeum hátsó kertje és épületei, amelyek a hajdani Sepsiszentgyörgy és Szemerja határait képviselik.
Szemerja negyed a kommunizmusban kiépített új városnegyed. A Tervező Intézet után jobbra az út a Háromszék Nyomdához, a Kórházhoz és a városi Stadionhoz vezet.
Szemben látható a Református műemléktemplom, egy gótikus, ül. reneszánszkori épület helyén áll, történelmének fontos eseménye az 1849. július 23-i szemérjai csata, amelyben a forradalmi sereget Gál Sándor vezette.
A templom felépítését a nyugati bejárat fölött található, 1856-os feliratú kő jelzi. Harangtornyát 1911-ben emelték.
A Szemérjai templomkertben több híres személyiség síremléke található.
- Csutak Vilmos, történész, múzeum- és kollégiumigazgató 1878-1936
- Bara István , 48-as hadnagy 1822-1949
- Nagy Elek, 48-as ezredes
- Seprődi Anna író - folklorista - tanár 1902-1988

Lefele jövet jobbra van a Szemerjai „Kiss Árpád" Altalános Iskola. Fennállásának 340 éves évfordulójára (1933-ban) kopjafát és haranglábat állítottak és egykori neves tanárának, Kiss Árpádnak pedig emléktáblát. Szemben van a Kenyérgyár és a Húsfeldolgozó Vállalat.
A központ fele jövet látható a Cigarettagyár. A központ fele vezető út valamikor a dohány¬kertek között vezetett végig. A Cigarettagyár 1897-ben létesült. Az épületcsoport tömbjeit 1898-1907 között építették, a munkálatokat Aladár Robelli és Piedro Tragger olasz mérnökök ve¬zették. A gyárral szemben 1938-ban megépítették, a gyár munkásainak, a város első tömbházait. A gyár előtti kapuoszlopok több mint 100 évesek, akárcsak a tetőzet bádogdíszei.
A Textilgyár az első székely szövőgyár, 1879-ben létesítették a helyi takácsok. Fontosabb termékei: asztalterítő, ágynemő és alsónemő - vásznak, sátor és cipővásznak, (szövődé, fonoda, fes¬tő, fehérítő)
A Textilgyárral szemben a Tisztviselő Kaszinó épült 1936-ban, melyet 1950-ben munkásklubbá alakítottak (Dózsa Klub), amely elé 1958-ban, a gyár 80-ik évfordulóján állítottak fel Dózsa György mellszobrát. A gyár után jobbra - a gyár végében - van az iskolánk „szaképülete" ahol a műhelyek és szaktermek vannak.
Mihai Viteazul Kollégium, valamikor 1857-ben itt volt az első háromszéki sörgyár. A tornaterem utca felöli homlokzatán látható Kiss Béla, sepsiszentgyörgyi képzőművész „Labdajátékok" című, fém kompozíciója.
Az épület 1910-ben készült He,rceg Mihály tervei alapján. 1990-től román tannyelvű iskolaként működik.
Székely Nemzeti Múzeum - 1879. szeptember 15-én alakult Csereyné Zathureczky Emília gyűjteményéből. A székelység múltjának, népi kultúrájának bemutatását, megőrzését vállalta fel. Az épület 1912-ben épült fel, Kos Károly tervei alapján, mint első és legsikeresebb alkotása Sepsiszentgyörgyön. Kos Károly ezen kívül még 14 köz-, és magánépületet tervezett Erdélyben, amelyek védett építészeti emlékek.
A Múzeumra jellemző a felületek simasága, terméskőből rakott lábazatai, rönkös boronafalai, egyszerű formájú tetői, falusias szerkezetű és színezésű cserepei, a toronydeszka mellvédes őrtornáca, fiók tornyai, a kis előudvar csúcsos fedelű kapuja, a tetősisakok színes cserepezése, a főbejárat faragott kőkerete.
A bejárati kerítésben két díszes székelykapu áll. A Szemerja felőli 1733-ban készült. A városközpont felőli, faragott, festett kaput 1913-ban vásárolták Zetelakáról. A Múzeum udvarán látható falusi ház 1767-ből származik Csikménaságból.
A múzeumpark 37 fa és cserjefajtát számláló arborétum, amelyek közül megemlítjük a
- nagyerejű füvet, a hargitai törpenyírt, tiszafát, stb.
Mikes Kelemen Kollégium - amely 1999-ben ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. Mellette látható a zárda épülete, amelyben ma a Megyei Hadkiegészítő működik.
Unitárius templom - egyike az utóbbi években épített új templomoknak. Modern építészeti stílusában népi elemeket is ötvöz. A torony 33 m magas és a harang súlya tíz és fél mázsa.
Központi Park belső részén a Szent József plébánia templom található, amelyeknek jelenlegi formáját 1859 - 1902 között alakították ki. A templomban van Fejér Manó (1848-1911) esperes - plébános síremléke.
A központi park és a főtér a város egyik sajátos urbanisztikai eleme. A 10 hektárnyi terület par-kosítását 1880-ban kezdték meg a templom körül. A park északi része 1930-ig vásártér volt. A parkot 47 fa és cserjefajta teszi változatossá. Itt található emlékművek:
- 1848-49-es forradalom és szabadságharc gránitpiramis emlékműve, amelynek megkoszorú¬
zásával veszi kezdetét a március 15.-i megemlékező ünnepség.
- Az 1989. decemberi események, a kommunizmus áldozatainak emlékére állított két kopjafa
(Ilkei Albert és Haszman József munkája).
- Gróf Mikó Imre (1805-1876) egész alakos bronzszobra.
- A park központjában az egykori „Szovjet hősök" emlékműve.
A park déli felében az Erzsébet királyné tiszteletére ültetett facsoport emlékfái láthatók.
Lábasház - 1820-21-ben épült. Eredetileg az itt állomásozó császári huszárezred parancsnoki székháza. Jelenleg Nemzeti Levéltár. A falán emléktábla, amely a Makk-féle Habsburg-ellenes összeesküvés helyi mártírjainak nevét őrzi. E siralomházban töltötte 1854. április 18-án utolsó éjszakáját

Váradi József és Bartalis Ferenc.
Klasszicista stílusú bérház 1896-99. Eredetileg a dohánygyári munkásoknak adott otthont. Ma itt működik a város Polgármesteri Hivatala.
Tamási Áron Színház - eredetileg Városházának épült. Szálloda (Bodok szálló) és kaszinó is működött benne 1899-ig. Ekkor átalakították, elkészült a színházterem. Azóta ad otthont a színháznak.
Székely Mikó Kollégium - 1859. szeptember l .-től működik. Legnagyobb anyagi támogatója Gróf Mikó Imre volt. A legnagyobb kincsét a 35 ezer kötetes dokumentációs könyvtár képezi, legrégibb nyomtatott könyve 1491-ből való.
A Református vártemplom a XIV-XV. században épült, késő gótikus stílusban. A templomot kettős várfal vette körül. A külső várfalat jórészt elhordták. Homlokzatán emléktábla jelzi, hogy 1859-ben itt kezdte meg működését a Református Tanoda - a későbbi Székely Mikó Iskola. A várat övező ótemetőben számos közéleti személyiség és 48-as hős síremléke található:
- Császár Bálint (1826-1892) polgármester,
- Malik József (1849-1901) igazgató, tanár, újságíró,
- Gödri Ferenc (1862-1913) polgármester, helytörténész,
- Váradi József és Bartalis Ferec vértanuk,
- Gyárfás Jenő (1857-1925) festőművész,
- Dr. László Ferenc (1873-1925) botanikus, régész, múzeumigazgató.
A várfalak külső tövében sorakozó kopjafákat, elhunyt tanáraik és diáktársaik emlékére állítják évente a sepsiszentgyörgyi középiskola véndiákjai.
Csiki utca a városközponttól északra halad, az Oltal párhuzamosan. Ott található a Mezőgazdasági Szakközépiskola amely 1941-1946 között Kos Károly módosított tervei alapján épült.
A volt Vármegyeháza - Megyei Könyvtár - melynek homlokzatán Háromszék címere látható, falán pedig a Gábor Áron (1814-1849) emléktábla található. Ez az épület volt az 1848-49-es szabadságharc idején a Háromszéki Honvédelmi Bizottmány székháza. A köznemesség költségén 1832-ben felépült Vármegyeháza dísztermében 1848. november 23.-án hangzott el Gábor Áron híressé vált kijelentése - „Lészen ágyú".

A KONFERENCIA SZÍNHELYE
Itt - méltó helyen - a székely magyarság e forradalmi templomában tartottuk meg konferenciánkat.
Itt köszöntötte Kiss Imre a Kos Károly Iskolaközpont igazgatója a határon túlról érkezett diákokat, tanárokat. Itt nyitotta meg a rendezvényt Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, itt hangzottak el a vendégek köszöntői, a diákelőadások, a vetélkedő, és itt énekeltük el közösen a konferencia zárásakor a Magyar és a Székely Himnuszt

KISS IMRE IGAZGATÓ KÖSZÖNTŐJE

Tisztelt Vendégeink ! Kedves Barátaink! Kedves Diákok !
Tisztelettel köszöntöm a VII. Nemzetközi Diákkonferencia védnökeit, díszvendégeit. Köszöntöm
Albert Álmos urat - Sepsiszentgyörgy polgármesterét, a rendezvény védnökét,
Vízi György urat rendezvényünk gesztorának, a Porta Speciosa Egyesületnek az elnökét,
Seenger Pál urat a Konferencia Szervező Bizottságának elnökét,
Bodor János urat „Az Építés Fejlődéséért Alapítvány" titkárát,
Újvári Miklós urat - a Győri Hild József Építőipari Szakközépiskola tanárát, a rendezvénysorozat létrejöttének ötletadóját,
Kertész Margit asszonyt - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviselőjét,
Dr. Borsi Lőrinc urat a Veszprémi Táncsics Mihály Szakközépiskola igazgatóját, a veszprémi Önkormányzat képviselőjét,
valamint belföldi vendégeinket,
Márton Árpád országgyűlési képviselő urat - a Képviselőház Művelődési Bizottságának
titkárát,
Dr. Demeter János urat Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Keresztély Irma asszonyt Kovászna megye főtanfelügyelőjét, Czimbalmos Kozma Csaba urat Sepsiszentgyörgy alpolgármesterét, Kónya Ádám urat a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatóját.
Egy esztendővel ezelőtt, amikor kollégánk, Bartos Ibolya tanárnő azzal a hírrel érkezett haza Budapestről, hogy az „Építészeti Értékeink Megőrzése" című nemzetközi diákkonferencia következő, 2003 évi rendezvényének megszervezését iskolánk nevében elvállalta, pillanatra megállt körülöttünk minden. A kérdés, ami bennünk először megfogalmazódott, természetes volt: vajon képesek leszünk-e ennek a rangos eseménynek a házigazdájaként Győr, Salgótarján, Veszprém, Szeged, Pécs, Miskolc, Békéscsaba és Budapest nyomdokába lépni.
A kihívás annál is nagyobb volt, mert tudtuk: a Konferencia először lépi át Magyarország határait! Nekünk tehát többszörösen is nagyobb a felelősségünk, hogy a hozzánk érkezőket, magyarországiakat, felvidékieket és délvidékieket kellőképpen fogadjuk, felmutassuk legalább töredékét mindannak, ami az itt élő magyarság építészeti hagyományaiból még fellelhető, s ha lehet, valamit abból is, ami elsősorban erkölcsi vonatkozásban ránk nehezedik ezeknek az értékeknek a megmentésében, továbbéltetésében. Aztán lehiggadtak gondolataink, elillant a fontos feladat miatti kishitűség, s helyébe lépett a nagy bizonyítani akarás.
Kos Károlytól, iskolánk névadójától megtanultuk, hogy csak úgy tudunk toronylakók és kódexmásolók, országépítők és szellemi óriások utódai lenni, ha szívósan és konokan, hűséggel és kötelességgel vállaljuk a mindenkori megpróbáltatást! Ez a mostani találkozónk tényleg erős próbatétel számunkra! Ahogy az ifjabb Bolyai a semmiből egy új világot teremtett, úgy kellett nekünk is hozzálátnunk az előkészületekhez ! Igaz, mi nem a világot váltjuk meg, de egy részt igen, ha nagyon kicsiny részt is belőle. Évtizedek óta folyik itt a küzdelem, néhány kiemelkedően jeles személyiség néma küzdelme, a még megmenthető építészeti emlékek megóvásáért; az ő némaküzdelmük nagyságához és nagyszerűségéhez mérten mégis aránytalanul kevés az eredmény. Az öntudatlan, vagy éppenséggel szándékos rombolás hihetetlen rövid idő alatt pusztítja el múltunk tanúságjeleit, s nincs erő, amely megakadályozhatná ezt a romboló kedvet. „Elszisszent az út alólad" - jajdul fel torokszorítóan elkeserítő versében egyik erdélyi költőnk, és sorolhatjuk közben az évszázadokon át az idő szeszélyeinek is keményen ellenálló épületeinket, építészeti remekeinket, melyek rövid évek, hónapok, hetek alatt enyésztek el legtöbbször gonosz kezek áldozataiként.
Nos, éppen ez a konferencia, a bizonyítéka annak, él még a tetterő, él még annak a vágya, hogy a múlt ékköveit átmentsük a jövőbe. Talán nem érdektelen megemlítenem, hogy Sepsiszentgyörgytől pár kilométerre, Tusnádfürdőn napokkal ezelőtt tartottak a miénkhez hasonló témában tudományos ülésszakot országosan, de nemzetközileg is ismert szakemberek. A mi tanácskozásunknak az lenne a megfizethetetlen sikere, ha a jelenlévő fiatalok, tizenéves diákok rádöbbennének arra, milyen óriási haszonnal jár megóvni mindent, amit elődeink ránk hagytak.
Az anyaországiak talán nem is tudják oly mélyen átérezni ennek a mi épített örökségünknek hatalmas erkölcsi, megtartó erejét! Épületeinkkel együtt magunk is fogyunk, pusztulunk, paraszti, nemzeti, főúri, polgári építészeti emlékeink rombolása a mi lelkünk, nemzeti létünk rombolása is.
Akik ma itt megjelentek, holnap talán megmentői lesznek építészeti kincseinknek. Hiszem, hogy a Sepsiszentgyörgyön tett ma délutáni séta, a holnapi brassói és felsőháromszéki látogatás, a szombati előadás-sorozat mindenkiben felkelti az érdeklődést, megerősíti mindenkiben azt az elhatározást, hogy valamit tennie kell az itt látott értékekért. Ha másképpen nem, hát úgy, hogy hazatérve beszél róluk, beszél szüleinek, barátainak, iskolatársainak, arra biztatva őket, jöjjenek ide maguk is, közvetlenül győződjenek meg arról, mennyi kincs, mennyi varázslatos építészeti gyöngyszem lelhető még fel itt a Kárpátok ölelésében. Ennek a gondolatnak jegyében, találkozónk sikerességének reményében köszönöm meg elsősorban Seenger Pál úrnak segítőkészségét, biztató szavait, akinek bátorító támogatása nélkül nem is jöhetett volna létre e három napos rendezvényünk. Továbbá köszönetet mondok jelenlétükért azoknak a hazai intézményeknek és cégeknek, magyarországi alapítványoknak és egyesületeknek, intézményeknek, amelyek támogatták e rendezvény megszervezését, valamint azoknak a tanintézményeknek, amelyeknek képviselői itt ülnek a teremben.
Engedjétek meg, hadd ne soroljam fel mind a 27 résztvevő iskolát, csupán a helységeket, ahonnan érkeztek: Békéscsaba, Budapest, Csíkszereda, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Marosvásárhely, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Szabadka, Szeged, Székelyudvarhely, Szolnok, Szombathely, Vác, Veszprém, Zalaegerszeg,
Kívánom, hogy a két és fél napra tervezett program sikeres és élményekben gazdag legyen !
Kellemes itt tartózkodást kívánok mindenkinek !

KÖSZÖNTŐK

Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere

Sepsiszentgyörgy Önkormányzata nevében nagy szeretettel köszöntöm az első, Magyarország határain túl rendezett, Nemzetközi Építészeti Diákkonferencia résztvevőit.
Egyben gratulálok az igazgató úrnak, hogy elvállalta e diákkonferencia megrendezését, hisz nagy fába vágta a fejszéjét, s ennek köszönhető, hogy most 2003-ban Sepsiszentgyörgy lehet a házigazdája e szép rendezvénynek.
Ugyanakkor köszönetet mondok mindazoknak, aki támogatták e konferencia létrehozását.

Azt hiszem, mindannyiunknak, Sepsiszentgyörgynek, de az egész vidéknek, egész Háromszéknek tanulságos lehet ez a konferencia.
Önök, akik első ízben vannak itt a vidékünkön, megismerhetik mindazt, amire nekünk, magyar közösségünknek nagy szükségünk van, olyan építészeti örökségről van szó, melynek gyöngyszemei az itt élő magyar közösség szimbólumai.
Most alkalom adódik, hogy egy hasonlattal éljek, lehet, nem éppen a legmegfelelőbb hasonlattal: Sepsiszentgyörgy az a város, ahol Kos Károly nevét mindenki ismeri, itt rengeteg olyan épület van, mely Kos Károly tervei alapján épült fel, ez az a város, ahol Budapest után a legtöbb, Kos Károly álmai nyomán emelt épület létezik.
Sajnos az elmúlt évtizedekben pár épületet megsemmisítettek, s a ránk nehezedő sötét évtizedek megakadályozták közösségünket, hogy Kos Károly elkészült tervei alapján további épületeket építsünk.
Építészeti értékeink megőrzésében az építészekre nagy szükségünk van. Hallom, városnézésen vettek részt, láthatták tehát, megismerhették ezeket az épületeket, láthatták, milyen állapotba kerültek.
Ránk hárul, közösségi összefogással, az itteni szakemberekkel, nem utolsó sorban magyarországi támogatással olyan állapotba tudjuk visszaállítani ezeket, hogy büszkék lehessünk rájuk.
Engedjék meg, hogy szimbolikusan átnyújthassak egy könyvet Vizi György úrnak, a rendezvény gesztorságát felvállaló budapesti „Porta Speciosa" Egyesület elnökének, egy olyan könyvet, amelyet sokan már megkaptak, s mások is megkapják, és amely betekintést nyújt Sepsiszentgyörgy építészeti emlékeibe is. Vannak benne régi épületeket bemutató rajzok, képek, amelyek közelebb varázsolják Önökhöz is városunk múltját, jelenét.
Kívánok sok sikert a konferenciának!

Dr. Demeter János, a Kovászna megyei Tanács elnöke

Őszintén örülök annak, hogy jelen lehetek e jeles konferencia megnyitó ünnepségén. Az igazság az, hogy egyik nagy élményem az életben az volt, amikor a Kos-család tagja lettem. Sok időt tölthettem a Varjúvárban, az épület szellemét nap, mint nap éreztem, s megbizonyosodtam, hogy az épített örökség képes meghatározni életünket. Elkezdett tehát foglalkoztatni az épített örökség sorsa, nem csupán az itthoni, de az egész Kárpát-medencei. Meg kellett tanulnom, hogy jövőt építeni csak a múltra alapozva lehet.

Nagyon szép örökségünk van, amire biztosan lehet jövőt építeni. Meggyőződésem, akik építészeti örökséget ápolnak, az építészeti örökséget védik, azok nem tesznek mást, mint hitünket erősítik.
Nekünk, erdélyi magyaroknak, magyarországi és Kárpát-medencei magyaroknak nagyon szép épített örökségünk van Kovászna megyében, s ezt az itt ülő Benczédi Sándor barátom tanúsítja, érezhető a törekvés eme örökség megmentésére.
Úgy vélem, ezen a téren jó szolgálatot tesz ez a konferencia is.
Kívánok sok sikert a konferenciának!

Újvári Miklós tanár, Hild József Alapítvány, Győr

Tisztelt Vendéglátók! Kedves Barátaim!
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a nemzetközi diákkonferencia minden kedves résztvevőjét. Amikor 1995-ben Győrben útjára indítottuk a konferenciát még álmomban sem gondolhattam, hogy nemzetközi méretűvé kiszélesedik, és azt, hogy itt Erdélyben is hasonlóan éreznek, küzdenek, gondolkodnak az építészetet szerető, a tanítás-tanulás erejében hívő kollégák.
Útravalóul szeretnék elmondani egy mesét, amit többször
hallottam gyermekkorom óta is, amely mindig képes volt megvilágítani életutamat, igazolni, hogy amit teszek az a jót szolgálja.
Történt egyszer, hogy az öreg király három gyermekét elküldte, nézzenek szét a világban, majd egy év múlva, amikor hazatérnek számoljanak be arról, hogy mit láttak, és mit kell tenniük ahhoz, hogy békében boldogan élhessenek! A legidősebb fiú hazatérve elmondta, hogy amerre csak járt sok-sok katonát látott, felfegyverezve, ezért javasolja: készítsenek fegyvereket, hogy meg tudják védeni magukat! A középső fiú megérkezvén arról beszélt, hogy várakra, erődítményekre van szükség a védelemhez, így aztán nem csoda, hogy nagy gondban volt az öreg király! Alig várta már, hogy a legkisebb fia is hazaérkezzen, és dönteni tudjon a teendőkről. Amikor a legkisebb fiú is hazatért, és hallotta apjának aggódásait, így szólt : nem kellenek fegyverek, és nem kellenek erődítmények! Ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretetben, biztonságban, és dolgozhassunk gyarapodásunkra mindannyiunknak barátokat kell szereznünk!
Ezt mondom én is: Építsünk barátságokat, hogy megmenthessük építészeti örökségünket! Mert igazán sikeresek csak akkor lehetünk, ha emberi kapcsolataink jók! Kellemes időtöltést, jó munkát, erőt, egészséget kívánok mindannyiuknak!
Köszönöm, hogy szólhattam!

Ez a honlap a Nemzeti Kultúrális Alap támogatásával készült.