A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és
a Porta Speciosa Egyesület

meghívja Önt

Középfokú szakképzés az örökségvédelemben
helyzetértékelés és jövő(kép)
Kényszerpálya, vakvágány, lehetőség?
című pódiumbeszélgetésre

2003. november 13.-án 10 órára.
Budapest I. Szentháromság tér 6.
a Magyar Kultúra Alapítvány Budavár Termébe

Támogatók:
BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Magyar Kultúra Alapítvány

Magyarország műemlékjegyzéke szerint jelenleg mintegy tízezer épület, építmény, épületegyüttes, település stb. részesül országos védelemben. E mellett hasonló azon - műemléki és örökségvédelmi szempontból jelentős - emlékek száma, amelyek önkormányzati döntés alapján helyi védettséget élveznek. Általánosan elfogadott az a vélemény, hogy míg az országos lista nagyságrendje belátható időn belül nem fog drasztikusan változni, addig a helyi védelem száma - amennyiben a társadalmi klíma kedvezően alakul -ugrásszerűen emelkedhet és elérheti a százezres nagyságrendet is. A helyi védelem sajátossága, hogy az -mind az értékek relatív összehasonlítását illetően, mind a műfajok tekintetében - inkább a társadalom érték-és érzelmi ítéletét, a helyi sajátosságokat tükrözi. Az országos védelem pedig, a történeti - és művészeti értékek objektív szakmai értékelésén alapul.

A II. Világháborút követő ipari fejlődés Európa szerte relativizálta a múlt értékeit. Az örökség védelmét, kimondva vagy kimondatlanul olyan szakmai tevékenységnek tekintették, amellyel kapcsolatban a társadalomnak semmilyen vonatkozásban nincs és nem is lehet szerepe. Magyarországon központi döntéssel hozták létre a szakintézményeket, amelyek aztán az igényeknek megfelelően gondoskodtak a szakember utánpótlásról is. így bizonyos értelemben korlátozták és centralizálták a szakmai munkát az oktatástól a kutatásig, a tervezéstől a kivitelezésig.

Európa országaiban a 80-as évek gazdasági megtorpanása irányította a figyelmet az értékek megőrzésére. 1985.-ben a Granadai Egyezményben - amelyhez Magyarország a rendszerváltozás után csatlakozott -rögzítették az építészeti örökség védelmével összefüggő alapvető feladatokat, kötelezettségeket, sőt a szankcionálás lehetőségeit is. A 15. cikkely pedig a szakemberképzésről és az információról szól.

A 80-as években, más okból mint Európa nyugati felében, nálunk is strukturális változás következett be mind az örökségvédelem, mind az oktatás területén. E változás lényege, hogy elkezdődött a decentralizáció és a privatizáció, ami természetszerűen érintette az örökség védelmét és az oktatást is. Az addig működő rendszer úgy szűnt meg, hogy helyén űr keletkezett, amiben a szakmagyakorlás feltételeit gyakorlatilag semmi sem szabályozta. Jóllehet akkor meg megfelelő előrelátással átmenthető lett volna az a képzési rendszer, amelyben alapszinttől, a felső szintig biztosítva volt az elméleti és gyakorlati képzésen alapuló szakmai hierarchia a szakmunkától a kivitelezés irányításáig, a tervezéstől a kutatásig.

A 90-es évek elején, amikor csatlakoztunk az Európa Tanács Szakképzési Bizottságának munkájához Nyugat-Európa országaiban mar létrejött - jelentős Európai Uniós, kormányzati és önkormányzati támogatással -az örökségvédelmi szakmák oktatását szolgáló szakképző központok hálózata. Mind-e közben nálunk bénultan figyelte a szakma és az illetékesek a működő rendszer szétesését. Az évtized közepéig szinte semmi nem történt. Azonban 1995-ben és 1996-ban az Európa Tanács támogatásával megrendezett work-shopok / műhely találkozók nyomán változás kezdődött a magyarországi szakirányú képzés területén. Ezeken a rendezvényeken a magyarországi érdekelteken kívül (örökségvédelmi, oktatási és minisztériumi szakemberek) részt vettek az európai Szakképzési Bizottság tagjai is. Az eseményt követően alakult meg a hagyományos építőipari szakmák oktatását, illetve az azzal kapcsolatos ismeretek gyűjtését elősegítő közhasznú civil szervezet, a Porta Speciosa. Majd elkezdődött az Országos Képzési Jegyzék átdolgozása, úgy, hogy abban ma mar az örökségvédelmi szakmák is szerepelnek, és ezek oktatása alapképzésre épül. Aztán elindult Veszprémben az a példamutató kísérlet, amelynek eredményeként ma mar mintegy félszáz műemlék fenntartó szaktechnikus" tevékenykedik az örökségvédelem területén.

Amikor az oktatás/képzés jelenéről és jövőjéről kívánunk beszélni, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy megfelelő szakember utánpótlás nélkül nem leszünk képesek teljesíteni szakmai és erkölcsi kötelezettségeinket. Hiszen a magyarországi települések szerkezetét és arculatát meghatározó épületállomány mintegy 60%-a az elmúlt 200-250 évben született, átöleli az alkotások teljes körét, a falusi gazdasági épületektől, lakóházaktól a nagy középületekig, a falusi templomoktól a katedrálisokig, ezek tartozékaitól, installációjától a díszítésükig. így nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ezek fenntartása a védettségtől függetlenül komoly felelősséget ró a szakemberekre és a döntéshozókra a szakember utánpótlás biztosítása területén.

A pódiumbeszélgetés szervezői (KÖH, Porta Speciosa) célja, hogy az örökségvédelemben érdekelt partnereknek fórumot biztosítson a hagyományos építő kultúra megőrzését szolgáló középfokú örökségvédelmi oktatás helyzetének és jövőjének megvitatására és a teendők meghatározására.

Newstyle Design
Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer 6 ajánlott és Flash Player 7 szükséges