A KONFERENCIA PROGRAMJA
1999. április 25. Vasárnap
12.00-tól A vendégek fogadása
A POLLACK MIHÁLY ÉPÍTŐIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS
SZAKISKOLA KOLLÉGIUMÁBAN PÉCS, JÓKAI M. U. 8.
Regisztrálás, üdítő, kávé, helyfoglalás, kiadványok átadása,
kiállítási tablók elhelyezése 14-17.30 Séta a városban
A pécsi diákok bemutatják városunkat.
18.00 A vendégek köszöntése
Köszöntőt mond: dr. Toller László polgármester
Neumann Ádám BÉÉ elnök
Durucz István igazgató
Vacsora, ismerkedés
Jó idő esetén a kollégium udvarán
Pohárköszöntőt mond: dr. Bachman Zoltán
Ybl-díjas építész, egyetemi tanár
1999. Április 26. Hétfő
9.00 A konferencia megnyitása
Üdvözlés, az elnökség bemutatása
A vendégeket köszönti: dr. Újvári Jenő alpolgármester
Seenger Pál az ÉTÉ főtitkára

dr. Orbán József főiskolai tanár, az ÉTÉ Baranya megyei csoportjának elnöke és

Durucz István igazgató
Megnyitóbeszédet mond: Sasvári Szilárd az Országgyűlés
Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke
Az ÉTÉ Baranya megyei örökös tagjainak köszöntése

9.30-12.30 A konferencia előadásai
1. Bemutatkozik a Porta Speciosa Egyesület
Vizy György elnök
2. Bemutatkozik az Európa-tanács Szakképzési Bizottsága
dr. Kovács Erzsébet (OMvH)
3. A VILÁGÖRÖKSÉG
Kovácsi Béla főtanácsadó (FVM) dr. Újvári Jenő alpolgármester

SZÜNET
4. Székely népi építészet diákszemmel
Bohár Krisztián IV. oszt. tanuló
5. Egy ormánsági talpasház története

Peterácz Mirjana IV oszt. tanuló
6. A meghívott iskolák előadásai

7. Závod története
Szász Gábor (végzett diák)
8. Értékek helyi védelme Baranyában
Kerekes Bernadett IV. oszt. tanuló
12.30 A sponzorok találkozója a résztvevőkkel
EBÉD
14.00 Szakmai tanulmányút
Siklós, Villánykövesd, Ormánság műemlékei népi építészete
19.00 VACSORA
A diákoknak a kollégiumban
A tanároknak, vendégeknek Bolyban
1999. Április 27. Kedd
9.00 MÚLT A JELENBEN
Pécs műemlékeinek bemutatása a helyszíneken.
Diákok előadásai
A RÓMAI kori Pécs, felkészítő': Kárpáti Gábor régész
A KÖZÉPkori Pécs, felkészítő: dr. Bachman Zoltán Ybl-díjas
építész, egyetemi tanár és dr. Kistelegdi István építész,
egyetemi tanár
AZ Újkori Pécs, felkészítő: Aknai Tamás művészettörténész
Ú) épületek műemléki környezetben,
felkészítő: Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész
9.00 Konferencia a műemlékvédelmi szakképzés jövőjéről
a tanároknak, vendégeknek
Vezeti: dr. Fejérdy Tamás, az ICOMOS
Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, az OMVH elnökhelyettese
13.00 A konferencia zárása
13.30 Ebéd


Az építész Diákkonferenciákról
Ötödik alkalommal rendezi meg az Építéstudományi Egyesület (ÉTÉ) az Orszá¬gos Szakközépiskolai Építész Diákkonferenciát - ezúttal a pécsi Pollack Mihály Épí¬tőipari Szakközépiskola és Szakiskolával közösen -

„Építészeti értékeink megőrzése" címmel.
A most már hagyományosnak mondható rendezvénysorozat a győri Hild József Építőipari Szakközépiskola tanárainak, az ÉTÉ Győri Csoportja lelkes tagjának Újváry Miklósnak az ötlete alapján és szervezésében 1995-ben, a Győrben tartott konferenciával indult. Ezt követte '96-ban a salgótarjáni rendezvény.
Veszprémben már nemzetközivé bővült az esemény, erdélyi, felvidéki és vajda¬sági magyar oktatási nyelvű szakiskolákból is érkeztek résztvevők. Szegeden az előzőeken túlmenően olasz diákokat és tanárokat is fogadhattunk.
Rendezvényeink célja az építészeti értékek megőrzése, jelentőségének tudatosítása azokban a szakközépiskolás diákokban, akik az építést, ezt a gyönyörű, szép szakmát választották hivatásul. Célunk, hogy az épített környezetünket alakító jövő nemzedék - legyen az tervező, kivitelező, vagy éppen köztisztviselő — a hagyományok tiszteletén alapuló alkotó munkával járuljon hozzá legnagyobb nemzeti kincsünk, az épületállományunk fenntartásához, fejlesztéséhez.
Az idén a már szokott diák-diák, tanár-tanár találkozón és eszmecserén kívül, újabb színnel gazdagodik rendezvényünk képe. Vendégül láthatjuk az Európa Tanács műemléki szakképzéssel foglalkozó szakértőit és betekintést nyerhetünk az Unió országaiban folyó ezirányú munkába, abba, miként szervezik, intézik az épített örökség sorsát a tagállamok, amelyek közé nemsokára Hazánk is tartozni fog.
Egyúttal mi is felvillanthatjuk előttük, hol tartunk, hogy állunk. Remélem a találkozás mindkét fél számára hasznos tapasztalatokkal szolgál.
Köszönettel tartozom mindazoknak a kormányzati és nem kormányzati szerveknek, szervezeteknek, amelyek támogatásukkal lehetővé tették az V. Országos és egyben III. Nemzetközi Szakközépiskolai Építész Diákkonferencia megrendezését.
Köszönettel tartozom a lelkes szervezőknek, az Építéstudományi Egyesület Baranya megyei Csoportjának, a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola Igazgatójának, tanárainak és diákjainak. Remélem a 2000-dik évben ismét megrendezhetjük a konferenciát azonos tartalommal és színvonalon a szokásos időben, a

Műemléki Világnapot követő héten.
1999. április hó.

Seenger Pál
Építéstudományi Egyesület főtitkára

Az Ormánság értékei, építészeti jelentősége egy dél-baranyai település példáján,

PISKÓ
Környezet - Építészet - Örökség pályázaton csoportos kategóriában megosztott I. helyezést ért el a tanulmány, melynek része az előadás.
Előadó: Peterácz Mirjána a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola IV. C. oszt. tanulója
AZ ORMÁNSÁG TÖRTÉNETE ÉS NÉPESEDÉSE
Az Ormánság. Ez a neve Baranya déli részén, a Dráva árvízjárta síkján, az alig észrevehetően kiemelkedő „úrmókra" épült 45 falunak.

Az ormánsági nép tiszta magyar, s vallására nézve kivétel nélkül református. A terület határvédelmi szempontból Magyarország fontos része volt, ennek tulajdonítható, hogy határán belül három vár is állott. A tatárjárás pusztításai, a török hódoltság sem alakította át e vidéket, sőt az erdős, nádas terület kitűnő búvóhelyül szolgált a menekülőknek.

A török hódoltság ideje után e vidék mindjobban elveszítette a határvédelmi fontosságát. Egyre szűkösebbé lett határa is.

„Baranya délnyugati szögletében, két községet Somogyból is kikerekítve, 45 haladó színmagyar falucska tekinget ki a nagyvilágba:

meglátja-e valaki?"
így kezdi Kiss Géza könyvében az Ormányság földje című bekezdését. Miért fontos számunkra e táj ismerete? Egyrészt azért, mert jellegzetességei olyanok, amelyek döntően befolyásolják az itt letelepedő, az itt élő emberek életmódját, gazdálkodását. Másrészt pedig azért, mert a vidéken kialakult építési módot, településformát is meghatározza..
Nevét a tájon mindenhol felbukkanó dombokról, ormányokról kapta. A mocsarakat néhol tölgyes borította, ezt váltották nádasok, vizek és erdők, s ebből a sík vidékből néhol kisebb-nagyobb dombok emelkedtek ki. A Dráva periodikusan ismétlődő áradásai, s ennek következményei okozták azt a tájformát, amely olyan élesen megkülönböztette az Ormánságot környezetétől.
Ma már a folyamszabályozások miatt átalakult, termőfölddé vált, a körülötte fekvő területekkel összemosódott.

A terület nagy része halászásra, vadászatra, madártojás és gombagyűjtésre nyújtott alkalmat. A vizek levezetése, az erdők megritkítása kedvezett a földművelésnek. A ligetes tölgyesek, a susogó nádasok, az igazi mocsárvilág átalakult, megszűnt, nincs többé. A megváltozott környezet átalakította a gazdálkodást, az emberek életformáját, átalakította az Ormánságot.

AZ ORMÁNSÁG ÉPÍTÉSZETE
A telepedni szándékozó emberek tapasztalatok alapján mindig megkeresték és meg is találták azt a helyet, ahol a természetnek a legkisebb az ellenállásra, a legkevésbé van kitéve a természeti csapásoknak. Az Ormánságban ez a Dráva áradása volt. Ezért az első települések helyének a dombokat választották.
A lakóépületek alaprajzi rendszere teljesen megegyezik az általános magyar típus törvényszerűségeivel. A lakások magja és egyúttal közepe a konyha, - családi tűzhely — és a tornác, a ház hosszában a közlekedés és a házimunka színtere. A konyha két oldalán szobák. E szobákra az Ormánságban a „ház" elnevezést is használták. Részleteiben és részeiben sok egyéni és változatos szépséget mutatnak ezek a házak, de rá kell jönnünk arra is, hogy az épületek összessége két teljesen önálló épületfajtára bomlik.

Egyik a lágy körvonalú fából szerkesztett A másik a merevebb, korszerűbb téglából épült.
A talpasház rendkívül érdekes és általában a kevéssé ismert szerkezeti rendszerén kívül figyelemre méltó azért is, mert egyedüli rokona és hasonmása a középkori magyar házépítésnek.

A talpasház egymenetű épület tornáccal, de a téglaházakénál még kisebb méretekkel. Az épület földre helyezett, hatalmas méretű tölgyfa koszorúra helyezett favázas szerkezet. Többé-kevésbé lekontyoltak, nyeregtetővel, mely kizárólag zsúpfedéssel van borítva. A faváz közeli függőleges ágakból kialakított rudakkal van megtűzdelve, amit azután vesszőfonással rekesztenek el, innen a rekesztett fal elnevezés.

Ennek a szerkezetnek a megértéséhez vissza kell menni a tájleírással idézett feljegyzések idejéig. E szerint dús erdőségek között ingoványos, mocsaras talajon élt a nép. Teherbíró föld hiányában merev alapfalakat építeni nem tudtak, viszont pompás keményfa számlálhatatlan mennyiségben állt rendelkezésre. E két adottság szülte a talpasház építési módszerét. Ma a talaj rendszeres mezőgazdasági művelés miatt átalakult, nem olyan ingoványos, mint a múltban, az erdők is eltűntek, s a tölgygerenda is nagyon drágává vált.

A zsúp, a nád is eltűnt a házak teteje-ről, s felváltotta a cserép.- A házak átalakultak, már nem talpasak, hanem téglaalapra épültek és vert falúak

SZERKEZETI ÚTMUTATÁS
Az alábbiakban be szeretnénk mutatni azt a kb. 100 éves talpasházat, melyet nem is oly rég bontott le az iskolában működő műemlékvédelmi szakkör Piskón, újraépítés céljából.
Egy tető héjazata nem olyan időtálló, mint az épület egyéb részei. Ez találkozik közvetlenül az esővel, télen a hóval, nyáros a napsütéssel. A zsúpfedés megfelelő karbantartás mellett addig kitart, amíg a szarufák bírják. Egy fazsindelyes tető, ha a zsindely kezelve van, 30-40 évig védi a házat a beázástól. 150 év alatt egy fedélszék és hájazat akár teljesen ki is cserélődhetett, így volt ez ennél a háznál is. A szarufák nem lehettek idősebbek 30-40 évnél, a héjazat hagyományosan égetett cserépből készült.
A födém, ha a tető megvédi a külső hatásoktól, akár több száz évig is kitart. Valóban a födémgerendák eredetiek voltak. A 13 cm széles, 19 cm magas, és 533 cm hosszú födémgerendák egymástól átlagosan 92 cm-re voltak elhelyezve. A nagy fesztáv miatt az épület hossztengelyével párhuzamosan beépítettek egy

19/22-es, 13 m hosszú mestergerendát, amit négy helyen támasztottak alá. A három darab koszorúgerenda szintén végigérte a 13 m-es házat.

Az épület falát a már említett sövényfal alkotta. A szomszédok és az ismerősök elmondása szerint a hátsó fal elrohadt és kidőlt, ezért ott 25 cm széles nagyméretű tömör téglából készült falazatot találtunk, amit megfelelő szakértelem hiányában a gerendára építettek fel, a talpgerenda összetöredezett és elrohadt. Ennek következtében a fal megsüllyedt és dőlni kezdett.

Mindennek az alapja a négy sor téglára ráhelyezett talpgerenda. Minden főfal alatt "meg lehet találni a talpfát. A három darab hossztalpfának, és a négy darab, rájuk merőleges kereszttalpfának félelmetes méretei voltak. A keresztmetszetük 25x31 cm, hosszúk 13 m, illetve 5,35 m, a faanyagot kizárólag kifogástalan tölgyfából készítették annak idején, talán ennek is köszönhető, hogy csak néhány fa elemet kell cserélni az újbóli felépítéshez.

Az idők folyamán a lakást használók változ¬tattak a ház eredeti állapotán. A legfeltűnőbb a konyha szélességű szabadkémény és az ebbe csatlakozó két kemence lebontása volt. Az épület felépítését 1999 nyarán ter¬vezzük Harkányban, az önkormányzat szándékai szerint.

 

vissza a főoldalra